2 1Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. (Máté 12,40) 2És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. 3És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Jón 19,3. 9. 5 Móz 24,1.) 4Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! (Zsolt 42,8;88,17) 5És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! (2 Móz. 20,7. 3 Móz. 19,12. 4 Móz 30,3.) 6Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. (Jer 23,11.32; Hós 9,7) 7A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! (Zsolt 48,3) 8Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; (2Kor 1,17; Jak 5,12) 10De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. (Zsolt 116,17.18) 11És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. (Ján 18,22.23.3Móz;19,18)